A fém hőkezelési folyamata általában három folyamatból áll: fűtés, szigetelés és hűtés. Néha csak két folyamat van: fűtés és hűtés. Ezek a folyamatok összefüggenek, és nem szakíthatók meg.
1.Fűtés
A melegítés a hőkezelés egyik fontos folyamata. A fémek hőkezelésére számos fűtési módszer létezik. Az első a szenet és a szenet hőforrásként, majd a folyékony és gáznemű tüzelőanyagokat használta. Az elektromos áram alkalmazása megkönnyíti a fűtés szabályozását, és nem okoz környezetszennyezést. Ezek a hőforrások felhasználhatók közvetlen fűtésre, vagy közvetett fűtésre olvadt són vagy fémen, vagy akár lebegő részecskék révén.
A fém hevítésekor a munkadarab ki van téve a levegőnek, és gyakran fordul elő oxidáció és dekarbonizáció (azaz csökken az acélrész felületén a széntartalom), ami nagyon negatívan befolyásolja a munkadarab felületi tulajdonságait. alkatrészek hőkezelés után. Ezért a fémeket általában szabályozott atmoszférában vagy védőatmoszférában, olvadt sóban és vákuumban kell melegíteni. A védőfűtés bevonattal vagy csomagolással is végezhető.
A fűtési hőmérséklet a hőkezelési folyamat egyik fontos folyamatparamétere. A fűtési hőmérséklet kiválasztása és szabályozása a fő kérdés a hőkezelés minőségének biztosítása érdekében. A melegítési hőmérséklet a feldolgozott fémanyagtól és a hőkezelés céljától függően változik, de általában egy bizonyos jellemző átalakulási hőmérséklet fölé hevítik, hogy magas hőmérsékletű szerkezetet kapjunk. Ezenkívül az átalakítás bizonyos időt igényel. Ezért amikor a fém munkadarab felülete eléri a szükséges hevítési hőmérsékletet, bizonyos ideig ezen a hőmérsékleten kell tartani, hogy a belső és külső hőmérséklet egyenletes legyen, és a mikroszerkezet átalakulás teljes legyen. Ezt az időtartamot tartási időnek nevezzük. Nagy energiasűrűségű fűtés és felületi hőkezelés alkalmazásakor a hevítési sebesség rendkívül gyors, és általában nincs tartási idő, míg a kémiai hőkezelésnél a tartási idő gyakran hosszabb.
2.Hűtés
A hűtés is nélkülözhetetlen lépés a hőkezelési folyamatban. A hűtési módszerek a folyamattól függően változnak, főként a hűtési sebesség szabályozásával. Általában a lágyításnál a leglassabb a hűtési sebesség, a normalizálásnál gyorsabb, a kioltásnál gyorsabb a hűtési sebesség. A különböző acéltípusok miatt azonban eltérő követelmények vonatkoznak. Például a levegőben edzett acél ugyanolyan hűtési sebességgel edzhető, mint a normalizálás.
Feladás időpontja: 2024. március 31