A fém hőkezelési folyamata általában három folyamatból áll: melegítésből, szigetelésből és hűtésből. Néha csak két folyamat létezik: melegítés és hűtés. Ezek a folyamatok összefüggenek, és nem szakíthatók meg.
1. Fűtés
A hevítés a hőkezelés egyik fontos folyamata. A fémek hőkezelésére számos hevítési módszer létezik. Az első a faszén és a szén használata volt hőforrásként, majd folyékony és gáz halmazállapotú tüzelőanyagok használata. Az elektromos áram alkalmazása könnyen szabályozhatóvá teszi a fűtést, és nem jár környezetszennyezéssel. Ezek a hőforrások használhatók közvetlen hevítésre, vagy közvetett hevítésre olvadt só vagy fém, vagy akár lebegő részecskék segítségével.
Amikor a fémet hevítik, a munkadarab levegővel érintkezik, és gyakran oxidáció és dekarbonizáció történik (azaz az acél alkatrész felületén csökken a széntartalom), ami nagyon negatív hatással van az alkatrészek felületi tulajdonságaira a hőkezelés után. Ezért a fémeket általában szabályozott atmoszférában vagy védőgázas környezetben, olvasztott sóoldatban és vákuumban kell melegíteni. A védőmelegítés bevonatolási vagy csomagolási módszerekkel is elvégezhető.
A melegítési hőmérséklet a hőkezelési folyamat egyik fontos folyamatparamétere. A melegítési hőmérséklet kiválasztása és szabályozása a hőkezelés minőségének biztosításának fő kérdése. A melegítési hőmérséklet a feldolgozott fémanyagtól és a hőkezelés céljától függően változik, de általában egy bizonyos jellemző átalakulási hőmérséklet fölé melegítik a felületet a magas hőmérsékletű szerkezet eléréséhez. Ezenkívül az átalakulás bizonyos időt igényel. Ezért, amikor a fém munkadarab felülete eléri a kívánt melegítési hőmérsékletet, egy bizonyos ideig ezen a hőmérsékleten kell tartani, hogy a belső és külső hőmérséklet egyenletes legyen, és a mikroszerkezet átalakulása teljessé váljon. Ezt az időtartamot tartási időnek nevezzük. Nagy energiasűrűségű melegítés és felületi hőkezelés esetén a melegítési sebesség rendkívül gyors, és általában nincs tartási idő, míg a kémiai hőkezelés tartási ideje gyakran hosszabb.
2. Hűtés
A hűtés szintén nélkülözhetetlen lépés a hőkezelési folyamatban. A hűtési módszerek az eljárástól függően változnak, főként a hűtési sebességet szabályozzák. Általában a lágyításnak van a leglassabb, a normalizálásnak gyorsabb, a kioltásnak pedig még gyorsabb a hűtési sebessége. Azonban az acéltípusoktól függően eltérő követelményeknek kell megfelelni. Például a levegőn edzett acél ugyanolyan hűtési sebességgel edzhető, mint a normalizálás.
Közzététel ideje: 2024. márc. 31.