A fémek hőkezelési eljárásai nagyjából három kategóriába sorolhatók: általános hőkezelés, felületi hőkezelés és kémiai hőkezelés. A fűtőközegtől, a fűtési hőmérséklettől és a hűtési módtól függően minden kategória több különböző hőkezelési eljárásra osztható. Különböző hőkezelési eljárások alkalmazásával ugyanaz a fém különböző szerkezeteket nyerhet, és így eltérő tulajdonságokkal rendelkezhet. Az acél az iparban a legszélesebb körben használt fém, és az acél mikroszerkezete is a legösszetettebb, ezért számos acél hőkezelési eljárás létezik.
A teljes hőkezelés egy fém hőkezelési eljárás, amelynek során a munkadarabot egészében felmelegítik, majd megfelelő sebességgel lehűtik, hogy megváltoztassák annak teljes mechanikai tulajdonságait. Az acél teljes hőkezelése általában négy alapvető folyamatot foglal magában: lágyítást, normalizálást, edzést és megeresztést.
1. Lágyítás
A lágyítás során a munkadarabot megfelelő hőmérsékletre melegítik, az anyagtól és a munkadarab méretétől függően különböző tartási időket alkalmaznak, majd lassan lehűtik. A cél az, hogy a fém belső szerkezete elérje vagy megközelítse az egyensúlyi állapotot, vagy hogy az előző folyamat során keletkezett belső feszültséget feloldják. Jó folyamatteljesítményt és üzemi teljesítményt érnek el, vagy a szerkezetet előkészítik a további edzésre.
2. Normalizálás
A normalizálás vagy normalizálás a munkadarab megfelelő hőmérsékletre történő felmelegítését, majd levegőn történő lehűtését jelenti. A normalizálás hatása hasonló a lágyításhoz, azzal a különbséggel, hogy a kapott szerkezet finomabb. Gyakran használják az anyagok forgácsolási teljesítményének javítására, és néha bizonyos követelmények teljesítésére. Nem magas alkatrészek végső hőkezelésére.
3. Kioltás
A kioltás a munkadarab felmelegítését és karbantartását, majd gyors lehűtését jelenti egy kioltó közegben, például vízben, olajban vagy más szervetlen sóoldatokban, szerves vizes oldatokban.
4. Edzés
Edzés után az acél keménnyé válik, de egyúttal törékennyé is válik. Az acél alkatrészek törékenységének csökkentése érdekében az edzett acél alkatrészeket hosszú ideig megfelelő hőmérsékleten tartják szobahőmérséklet felett és 650°C alatt, majd lehűtik. Ezt a folyamatot megeresztésnek nevezik. A lágyítás, normalizálás, edzés és megeresztés a hőkezelés „négy tüze”. Ezek közül az edzés és a megeresztés szorosan összefüggenek, gyakran együtt alkalmazzák őket, és nélkülözhetetlenek.
A „Négy Tűz” különböző hőkezelési eljárásokat fejlesztett ki, eltérő fűtési hőmérsékletekkel és hűtési módszerekkel. Egy bizonyos szilárdság és szívósság elérése érdekében a kioltás és a magas hőmérsékletű megeresztés kombinációját edzésnek és megeresztésnek nevezik. Miután egyes ötvözeteket túltelített szilárd oldattá edzettek, azokat hosszabb ideig szobahőmérsékleten vagy valamivel magasabb hőmérsékleten tartják, hogy javítsák az ötvözet keménységét, szilárdságát vagy elektromágneses tulajdonságait. Ezt a hőkezelési eljárást öregítési kezelésnek nevezik.
A nyomásos deformáció és a hőkezelés hatékony és szoros kombinációjának módszerét a munkadarab jó szilárdságának és szívósságának elérése érdekében deformációs hőkezelésnek nevezzük; a negatív nyomású atmoszférában vagy vákuumban végzett hőkezelést vákuumos hőkezelésnek nevezzük, amely nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a munkadarab ne oxidálódjon vagy dekarbonizálódjon, hanem a kezelt munkadarab felülete is sima és tiszta maradjon, javítva a munkadarab teljesítményét. Kémiai hőkezelésnek is alávethető behatoló szerrel.
Jelenleg, a lézer- és plazmatechnológia egyre fejlettebbé válásával, ezt a két technológiát arra használják, hogy más kopásálló, korrózióálló vagy hőálló bevonatokat vigyenek fel a hagyományos acél munkadarabok felületére, hogy megváltoztassák az eredeti munkadarab felületi tulajdonságait. Ezt az új technikát felületmódosításnak nevezik.
Közzététel ideje: 2024. márc. 31.