A fém hőkezelési folyamatai nagyjából három kategóriába sorolhatók: teljes hőkezelés, felületi hőkezelés és kémiai hőkezelés. A fűtőközegtől, a fűtési hőmérséklettől és a hűtési módtól függően minden kategória több különböző hőkezelési folyamatra osztható. Különböző hőkezelési eljárásokkal ugyanaz a fém különböző szerkezeteket kaphat, és így eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Az acél a legszélesebb körben használt fém az iparban, és az acél mikroszerkezete is a legbonyolultabb, ezért sokféle acél hőkezelési eljárás létezik.
Az általános hőkezelés egy fém hőkezelési eljárás, amely a munkadarab egészét felmelegíti, majd megfelelő sebességgel lehűti, hogy megváltoztassa annak általános mechanikai tulajdonságait. Az acél általános hőkezelése általában négy alapvető folyamatot foglal magában: izzítás, normalizálás, kioltás és temperálás.
1.Lágyítás
Az izzítás során a munkadarabot megfelelő hőmérsékletre melegítik, az anyagtól és a munkadarab méretétől függően különböző tartási időket kell alkalmazni, majd lassan le kell hűteni. A cél az, hogy a fém belső szerkezete egyensúlyi állapotba kerüljön, vagy megközelítse, vagy az előző folyamat során keletkezett belső feszültséget feloldja. Szerezzen jó folyamat- és szolgáltatásteljesítményt, vagy készítse elő a szerkezetet a további kioltásra.
2.Normalizálás
A normalizálás vagy normalizálás azt jelenti, hogy a munkadarabot megfelelő hőmérsékletre melegítjük, majd levegőn lehűtjük. A normalizálás hatása hasonló a lágyításéhoz, azzal az eltéréssel, hogy a kapott szerkezet finomabb. Gyakran használják az anyagok vágási teljesítményének javítására, és néha bizonyos követelmények teljesítésére használják. Nem magas részek végső hőkezelésként.
3.Kioltás
Az oltás célja a munkadarab felmelegítése és karbantartása, majd gyors hűtés oltóközegben, például vízben, olajban vagy más szervetlen sóoldatban, szerves vizes oldatban.
4.Termelés
Az oltás után az acél kemény lesz, de ugyanakkor törékennyé válik. Az acél alkatrészek ridegségének csökkentése érdekében a kioltott acél alkatrészeket megfelelő hőmérsékleten szobahőmérséklet felett és 650°C alatt hosszú ideig tartják, majd lehűtik. Ezt a folyamatot temperálásnak nevezik. Az izzítás, a normalizálás, az oltás és a temperálás a „négy tűz” az általános hőkezelésben. Közülük a kioltás és a temperálás szorosan összefügg, és gyakran együtt használják, és nélkülözhetetlenek.
A „Four Fires” különböző hőkezelési eljárásokat fejlesztett ki különböző fűtési hőmérsékletekkel és hűtési módokkal. Egy bizonyos szilárdság és szívósság elérése érdekében az edzés és a magas hőmérsékletű temperálás kombinálásának folyamatát oltásnak és temperálásnak nevezik. Miután egyes ötvözeteket lehűtöttek, hogy túltelített szilárd oldatot képezzenek, azokat szobahőmérsékleten vagy valamivel magasabb hőmérsékleten tartják hosszabb ideig, hogy javítsák az ötvözet keménységét, szilárdságát vagy elektromágneses tulajdonságait. Ezt a hőkezelési folyamatot öregedéskezelésnek nevezik.
A nyomásfeldolgozási deformáció és a hőkezelés hatékony és szoros kombinálásának módszerét a munkadarab jó szilárdságának és szívósságának elérése érdekében deformációs hőkezelésnek nevezik; a negatív nyomású atmoszférában vagy vákuumban végzett hőkezelést vákuum-hőkezelésnek nevezzük, amely nemcsak lehetővé teszi, hogy a munkadarab nem oxidálódik vagy nem széntelenül, és a kezelt munkadarab felülete sima és tiszta marad, javítva a munkadarab teljesítményét. Szintén kémiailag hőkezelhető behatoló szerrel.
Jelenleg a lézer- és plazmatechnológia egyre érettebbé válásával ezt a két technológiát alkalmazzák más kopásálló, korrózióálló vagy hőálló bevonatok rétegének felvitelére a közönséges acél munkadarabok felületére, hogy megváltoztassák a munkadarab felületi tulajdonságait. eredeti munkadarab. Ezt az új A technikát felületmódosításnak nevezik.
Feladás időpontja: 2024. március 31