1. Normalizálás:
Hőkezelési eljárás, amelynek során acélt vagy acél alkatrészeket megfelelő hőmérsékletre, az AC3 vagy ACM kritikus pont fölé hevítenek, egy bizonyos ideig fenntartják, majd levegőn lehűtik, hogy perlitszerű szerkezetet kapjanak.
2. Lágyítás:
Egy hőkezelési eljárás, amelynek során a hipoeutektoid acél munkadarabokat AC3 feletti 20-40 fokkal melegítik, egy ideig melegen tartják, majd lassan lehűtik a kemencében (vagy homokba temetik, vagy mészbe hűtik) 500 fok alá a levegőn.
3. Szilárd oldat hőkezelése:
Hőkezelési eljárás, amelynek során az ötvözetet magas hőmérsékletre melegítik, majd állandó hőmérsékleten tartják az egyfázisú tartományban, hogy a felesleges fázis teljesen feloldódjon a szilárd oldatban, majd gyorsan lehűtik, hogy túltelített szilárd oldatot kapjanak.
4. Öregedés:
Miután az ötvözet szilárd oldatban történő hőkezelésen vagy hideg képlékeny alakváltozáson esett át, tulajdonságai idővel megváltoznak, ha szobahőmérsékleten vagy szobahőmérséklet feletti hőmérsékleten tartják.
5. Szilárd oldatos kezelés:
Az ötvözet különböző fázisainak teljes feloldása, a szilárd oldat erősítése, a szívósság és a korrózióállóság javítása, a feszültség és a lágyulás kiküszöbölése a feldolgozás és az alakítás folytatása érdekében
6. Öregedésgátló kezelés:
Melegítés és olyan hőmérsékleten tartás, ahol az erősítő fázis kicsapódik, így az erősítő fázis kicsapódik és megkeményedik, javítva a szilárdságot.
7. Kioltás:
Hőkezelési eljárás, amelynek során az acélt ausztenitesítik, majd megfelelő hűtési sebességgel lehűtik, így a munkadarab instabil szerkezeti átalakuláson, például martenzitesedésen megy keresztül a keresztmetszet egészében vagy egy bizonyos tartományán belül.
8. Edzés:
Olyan hőkezelési eljárás, amelynek során a kioltott munkadarabot egy bizonyos ideig az AC1 kritikus pont alatti megfelelő hőmérsékletre melegítik, majd egy olyan módszerrel lehűtik, amely megfelel a követelményeknek a kívánt szerkezet és tulajdonságok eléréséhez.
9. Acél karbonitridálása:
A karbonitridálás az a folyamat, amelynek során a szén és a nitrogén egyidejűleg jut be az acél felületi rétegébe. A karbonitridálást hagyományosan cianidálásnak is nevezik. Jelenleg széles körben alkalmazzák a közepes hőmérsékletű gázos karbonitridálást és az alacsony hőmérsékletű gázos karbonitridálást (azaz a gázos lágynitridálást). A közepes hőmérsékletű gázos karbonitridálás fő célja az acél keménységének, kopásállóságának és kifáradási szilárdságának javítása. Az alacsony hőmérsékletű gázos karbonitridálás főként nitridálás, és fő célja az acél kopásállóságának és berágódási szilárdságának javítása.
10. Edzés és megeresztés:
Általánosságban elfogadott, hogy a nemesítést és a magas hőmérsékletű megeresztést kombinálják hőkezelésként, amelyet nemesítésnek neveznek. A nemesítési kezelést széles körben alkalmazzák különféle fontos szerkezeti alkatrészeknél, különösen azoknál a hajtórudaknál, csavaroknál, fogaskerekeknél és tengelyeknél, amelyek váltakozó terhelés alatt működnek. A nemesítési kezelés után megeresztett szorbit szerkezetet kapunk, amelynek mechanikai tulajdonságai jobbak, mint az azonos keménységű normalizált szorbit szerkezetének tulajdonságai. Keménysége a magas hőmérsékletű megeresztési hőmérséklettől függ, és összefügg az acél megeresztési stabilitásával és a munkadarab keresztmetszeti méretével, általában HB200-350 között van.
11. Forrasztás:
Hőkezelési eljárás, amely során két munkadarabot forrasztóanyaggal kötnek össze.
Közzététel ideje: 2024. április 11.