1. Normalizálás:
Hőkezelési eljárás, amelyben az acélt vagy acél alkatrészeket az AC3 vagy ACM kritikus pont fölé megfelelő hőmérsékletre hevítik, bizonyos ideig fenntartják, majd levegőn lehűtik, hogy perlitszerű szerkezetet kapjanak.
2. Izzítás:
Hőkezelési eljárás, amelyben a hipoeutektoid acél munkadarabokat 20-40 fokkal AC3 fölé melegítik, egy ideig melegen tartják, majd lassan lehűtik a kemencében (vagy homokba temetik vagy mészbe hűtik) 500 fok alá. levegő.
3. Szilárd oldatos hőkezelés:
Hőkezelési eljárás, amelyben az ötvözetet magas hőmérsékletre hevítik és állandó hőmérsékleten tartják az egyfázisú régióban, hogy a felesleges fázist teljesen feloldják a szilárd oldatban, majd gyorsan lehűtik, hogy túltelített szilárd oldatot kapjanak.
4. Öregedés:
Miután az ötvözet szilárd oldatos hőkezelésen vagy hideg képlékeny deformáción ment keresztül, tulajdonságai idővel megváltoznak, ha szobahőmérsékletre vagy valamivel szobahőmérséklet fölé helyezik.
5. Szilárd oldatos kezelés:
teljesen feloldja az ötvözet különböző fázisait, megerősíti a szilárd oldatot és javítja a szívósságot és a korrózióállóságot, megszünteti a stresszt és a lágyulást, hogy folytassa a feldolgozást és az alakítást
6. Öregedés kezelése:
Melegítés és tartás olyan hőmérsékleten, ahol az erősítő fázis kicsapódik, így az erősítő fázis kicsapódik és megkeményedik, javítva az erőt.
7. Kioltás:
Hőkezelési eljárás, amelynek során az acélt ausztenitizálják, majd megfelelő hűtési sebességgel lehűtik, így a munkadarabon a keresztmetszet egészében vagy egy bizonyos tartományában instabil szerkezeti átalakulás megy végbe, például martenzit.
8. Temperálás:
Hőkezelési eljárás, amelynek során a kioltott munkadarabot egy meghatározott ideig az AC1 kritikus pont alatti megfelelő hőmérsékletre hevítik, majd a követelményeknek megfelelő módszerrel lehűtik a kívánt szerkezet és tulajdonságok elérése érdekében.
9. Acél karbonitridálása:
A karbonitridálás az a folyamat, amely során a szén és a nitrogén egyszerre szivárog be az acél felületi rétegébe. A karbonitridálást hagyományosan cianidálásnak is nevezik. Jelenleg széles körben használják a közepes hőmérsékletű gázkarbonitridálást és az alacsony hőmérsékletű gázkarbonitridálást (azaz a gáz lágy nitridálását). A közepes hőmérsékletű gázkarbonitridálás fő célja az acél keménységének, kopásállóságának és kifáradási szilárdságának javítása. Az alacsony hőmérsékletű gázkarbonitridálás főként nitridálást jelent, és fő célja az acél kopásállóságának és ütésállóságának javítása.
10. Kioltás és temperálás:
Általában az oltást és a magas hőmérsékletű temperálást szokás kombinálni hőkezelésként, amelyet oltásnak és temperálásnak neveznek. Az oltó- és temperáló kezelést széles körben alkalmazzák különböző fontos szerkezeti részeken, különösen azokon a hajtórudakon, csavarokon, fogaskerekeken és tengelyeken, amelyek váltakozó terhelés mellett működnek. Az edzett és temperáló kezelés után a temperált szorbit szerkezetet kapjuk, melynek mechanikai tulajdonságai jobbak, mint az azonos keménységű normalizált szorbit szerkezeteké. Keménysége a magas hőmérsékletű megeresztési hőmérséklettől függ, és az acél megeresztési stabilitásához és a munkadarab keresztmetszeti méretéhez kapcsolódik, általában HB200-350 között.
11. Forrasztás:
Hőkezelési eljárás, amely keményforrasztó anyagot használ két munkadarab egymáshoz kötésére.
Feladás időpontja: 2024.04.11