A fémanyagok tulajdonságait általában két kategóriába sorolják: folyamatteljesítmény és használati teljesítmény. Az úgynevezett folyamatteljesítmény a fémanyagok meghatározott hideg és meleg feldolgozási feltételek melletti teljesítményét jelenti a mechanikai alkatrészek gyártási folyamata során. A fémanyagok folyamatteljesítményének minősége határozza meg a fémanyagok feldolgozási és alakíthatósági képességét a gyártási folyamat során. Az eltérő feldolgozási feltételek miatt a szükséges folyamattulajdonságok is eltérőek, mint például öntési teljesítmény, hegeszthetőség, kovácsolhatóság, hőkezelési teljesítmény, forgácsolhatóság, stb. Az ún. teljesítmény a fémanyagok teljesítményét jelenti a mechanikai alkatrészek felhasználási körülményei között, amely magában foglalja a mechanikai tulajdonságokat, fizikai tulajdonságokat, kémiai tulajdonságokat stb. A fémanyagok teljesítménye meghatározza a felhasználási tartományát és élettartamát.
A gépgyártó iparban az általános mechanikai alkatrészeket normál hőmérsékleten, normál nyomáson és nem erősen korrozív közegben használják, és használat közben minden mechanikai alkatrész eltérő terhelést fog viselni. A fémanyagok azon képességét, hogy ellenállnak a terhelés alatti sérüléseknek, mechanikai tulajdonságoknak (vagy mechanikai tulajdonságoknak) nevezzük. A fémanyagok mechanikai tulajdonságai az alkatrészek tervezésének és anyagválasztásának fő alapját képezik. Az alkalmazott terhelés jellegétől függően (például feszítés, összenyomás, csavarás, ütés, ciklikus terhelés stb.) a fémanyagokhoz szükséges mechanikai tulajdonságok is eltérőek lesznek. Az általánosan használt mechanikai tulajdonságok a következők: szilárdság, plaszticitás, keménység, szívósság, többszörös ütésállóság és kifáradási határ. Az alábbiakban minden mechanikai tulajdonságot külön tárgyalunk.
1. Erő
A szilárdság egy fém anyag azon képességére utal, hogy ellenáll a károsodásnak (túlzott képlékeny alakváltozásnak vagy törésnek) statikus terhelés hatására. Mivel a terhelés feszítés, összenyomás, hajlítás, nyírás stb. formájában hat, a szilárdságot szakítószilárdságra, nyomószilárdságra, hajlítószilárdságra, nyírószilárdságra stb. is felosztják. A különböző szilárdságok között gyakran van bizonyos kapcsolat. A használat során a szakítószilárdságot általában a legalapvetőbb szilárdsági indexként használják.
2. Plaszticitás
A plaszticitás egy fémanyag azon képességére utal, hogy terhelés hatására képlékeny alakváltozást (maradandó alakváltozást) hoz létre roncsolás nélkül.
3.Keménység
A keménység annak mértéke, hogy mennyire kemény vagy lágy egy fém anyag. A gyártás során jelenleg a keménységmérés leggyakrabban alkalmazott módszere a benyomódásos keménységmódszer, amely egy adott geometriai alakú behúzóval préseli be a vizsgált fémanyag felületét meghatározott terhelés mellett, és a keménységi értéket a benyomódás mértéke alapján mérik.
Az általánosan használt módszerek közé tartozik a Brinell-keménység (HB), a Rockwell-keménység (HRA, HRB, HRC) és a Vickers-keménység (HV).
4. Fáradtság
A korábban tárgyalt szilárdság, plaszticitás és keménység mind a fém mechanikai teljesítménymutatói statikus terhelés alatt. Valójában sok gépalkatrész ciklikus terhelés alatt működik, és ilyen körülmények között az alkatrészek elfáradnak.
5. Ütésállóság
A géprészre nagyon nagy sebességgel ható terhelést ütési terhelésnek nevezzük, a fém azon képességét, hogy ellenáll az ütési terhelés által okozott sérüléseknek, ütésállóságnak.
Feladás időpontja: 2024.06.06